A szív- és érbetegségek jellemzően az életkorral, testsúllyal, öröklött és környezeti tényezőkkel, valamint az életmóddal állnak összefüggésben. Ebben a cikkben azonban egy kicsit más szempontból közelítjük meg a témát és a szív- és érbetegségek lelki hátterét mutatjuk be.
Az A-típusú személyiség
Vannak bizonyos személyiségjegyek, amik hajlamosítanak koronáriabetegségekre és magas vérnyomásra. Ezeket a személyiségjegyeket, mint komplex magatartásmintázatot írták le kardiológusok és A-típusú személyiségként azonosították. Az A-típusú személyiség jellemzője, hogy az egyén túlzottan bevonódik a feladathelyzetekbe, főleg a munkában. Türelmetlen és nagymértékben törekszik az irányításra az élet különféle területein. Gyakran hajszolt, állandóan időzavarban van. Az ilyen ember általában versengő beállítódású, fokozottan vágyik az elismerésre és az előrejutásra. Mindezek mellett ellenséges és indulatos is.
Több nagyhatású vizsgálat az A-típusú személyiséget a koszorúér betegségek előrejelzőjeként írja le. Legfrissebb kutatások szerint azonban az A-típusú személyiség nem önmagában, hanem a toxikus személyiségjellemzői közvetítésével jelent rizikófaktort a szív- és érrendszeri megbetegedésekre. Ez a toxikus komponens nem más, mint a hosztilitás (ellenségesség), düh, szorongás és a depresszió együttese.
A hosztilitás magában foglalja a gyanakvást, sértődést, gyakori dühöt, cinzimust, valamint a bizalmatlanságot is. Az alacsony szocio-ökönómiai státuszú egyének körében magasabb a hosztilitás előfordulása. Sok esetben más egészségkárosító tényezők is társulnak hozzá, mint például a dohányzás. A hosztilitás szorosan összefügg a szívbetegségekkel és magas kockázati tényezőt jelent. A cinizmus pedig előre jelzi a koszorúér eredetű halált és az összmortalitást. Az ellenségesség tehát nemcsak a környezetre, hanem az egyénre is káros.
Depresszió és szorongás mérgező hatása a szív- és érrendszerre
Egy másik személyiségtípus, amelyet a distressz után röviden D-típusnak neveztek el, szintén fokozottan fogékony lehet a szív- és érrendszert érintő betegségekre. A D-típusú egyénekre jellemző, hogy helyzettől függetlenül a negatív érzelmeik dominálnak. Emellett kapcsolataikban érzelmeiket inkább elnyomják, legátolják, semmint kifejezzék. A D-típusú személyek hajlamosak a depresszióra és gyakran szíveredetű betegségekben halnak meg.
A depresszió erőteljes és független kockázati tényező a szív- és érrendszeri megbetegedésekben. A klinikai depresszió tünetei (pl. fáradtságérzés, diszfóriás hangulat) számos esetben megjelennek a szívbetegeknél és az érbetegség érintettjeinek mintegy 20%-a diagnosztizáltan klinikailag depressziós. Ez azért is szomorú adat, mert a depressziós szívbetegek körében 4-5-ször magasabb a halálozási arány. Emellett a depressziós pácienseknél gyakran következik be egy második kardiális esemény is, amely akár végzetes is lehet.
A depresszió mellett a szorongás is hajlamosíthat szív- és érrendszeri megbetegedésekre. Amennyiben indulatokkal is párosul, jelentősen megnöveli a szívinfarktus kockázatát.
Milyen kezelési lehetőségek léteznek?
Az orvosi beavatkozás a betegség jellegétől és súlyosságától függően eltérő lehet. Az összetett rehabilitációk a gyógyszeres kezelés mellett magukba foglalják a fizikai aktivitás fokozását, valamint a pszichológiai segítségnyújtást is. A mozgás beépítése a gyógyulási folyamatba lényegesen javítja a betegek felépülését. Az aktív életmód csökkenti a kockázati mutatókat és a halálozási arányt is. Továbbá az A- és B-típusú személyeknél elengedhetetlen a megfelelő stresszkezelés elsajátítása. Már az egyszerűbb relaxációs technikák is jelentékeny javulást eredményeznek az érzelmi jóllét és az egészséggel való elégedettség tekintetében.
Források: Denollet, J. (2000). Type D personality: A potential risk factor refined. Journal of psychosomatic research, 49(4), 255-266.
Denollet, J., Rombouts, H., Gillebert, T. C., Brutsaert, D. L., Sys, S. U., & Stroobant, N. (1996). Personality as independent predictor of long-term mortality in patients with coronary heart disease. The Lancet, 347(8999), 417-421.
Rosenman, R. H., & Friedman, M. (1974). Neurogenic Factors in Pathogenesis of Coronary Heart Disease. Medical Clinics of North America, 58(2), 269–279. https://doi.org/10.1016/s0025-7125(16)32158-7
Varga, J. (2014) Kardiovaszkuláris prevenció és rehabilitácó. Kardiovaszkuláris betegségek. In: Kállai, J., Varga J., Oláh, A. (Szerk.) Egészségpszichológia a gyakorlatban (pp. 419-430). Budapest, Mo: Medicina Könyvkiadó Zrt.