A környezetünk gyorsan változik, az agyunk viszont nem. Evolúciós mintáink, melyek célja túlélésünk biztosítása a XXI. században csapdába zárnak minket: az életünket túlélni, elintézni, megoldani akarjuk, miközben lecsúszunk arról, hogy megéljük. A problémamegoldás, aminek mind társadalmilag, mind egyénileg mesterei vagyunk, könnyen visszájára fordul, amikor saját belső tapasztalatinkhoz – nehéz érzésekhez, gondolatokhoz, késztetésekhez – problémaként fordulunk. Ilyenkor nemcsak feszültséget vagyunk kénytelen megélni, még stresszesek is leszünk, a feszültség miatt. Nemcsak egy nehéz
gondolat gyötör minket, hanem a szégyen is a gondolat miatt. Ebben a működési módban az határozza meg a magatartásunkat, hogy ezeket a gondolatokat legyőzzük vagy elmeneküljünk előlük... ezáltal viszont egyre nagyobb lesz az életünkre gyakorolt hatásuk.

A pszichológiai rugalmasság ezzel szemben egy olyan működés, amikor tudatosan meg tudjuk figyelni a belső tapasztalatainkat, és ezáltal képessé válunk ezekkel összhangban vagy éppen ezekkel ellentétesen tudatosan dönteni és cselekedni, hogy a személyesen választott értékeink mellett döntsünk és cselekedjünk.

A pszichológiai rugalmasság egy bizonyítottan fejleszthető működés és erősen korrelál a testi-lelki jólléttel az élet szinte minden terültén. Azt is mondhatjuk, hogy az életminőségünk és az élettel való elégedettségünk nagyban függ attól, hogy menyire tudunk a személyesen választott értékeink mellett dönteni és cselekedni a mindennapokban.