Nincs most időd elolvasni?
Hallgasd meg a cikket itt:
Egy olyan világban, ahol semmi sem állandó, csak a változás, óriási szükségünk van arra, hogy képesek legyünk alkalmazkodni. Ebben segít nekünk a pszichológiai rugalmasság, ami lehetővé teszi, hogy a magatartásunk, viselkedésünk reziliens legyen, azaz képesek legyünk rugalmasan alkalmazkodni a változó elvárásokhoz, az éppen aktuális helyzethez.
A változás ördögi köre
Minden élőlény számára az egyik legfontosabb stresszfaktor a bizonytalanság. Ennek oka, hogy agyunk szereti az állandóságot. A környezet, amiben élünk és dolgozunk, a dolgok, amiket rendszeresen csinálunk az agy számára biztonságosak, hiszen már ismeri őket és tudja, hogy ezek nem jelentenek veszélyt és könnyen tudunk rájuk ragálni. Ez viszont könnyen bezár minket egy ördögi körbe, mert amikor megváltozik a környezet vagy megváltoznak a körülmények, például új feladatot kapunk a munkahelyen vagy egy másik munkahelyre megyünk, estleg az eddigi munkahelyünkön lesz szervezeti átalakítás, akkor oda az állandóság és a biztonság.
Az agyunk, aki pedig a mi túlélésünkért küzd, ilyenkor jelzéseket küld, hogy vigyázzunk: feszültek, stresszesek leszünk, de akár még szorongásérzésünk is lehet. Ennek óriási evolúciós előnye volt, amikor őseink még az elemekkel, vadállatokkal és idegen törzsekkel harcoltak, mert ezek a kellemetlen érzések segítettek nekik abban, hogy készek legyenek azonnal támadni vagy menekülni, mondjuk ha éppen egy új vadászterületet próbáltak meghódítani. Tehát amikor a környezet vagy amit csinálunk változik, akkor feszültséget élünk meg.
Ez tehát egy teljesen normális reakció a szervezetünkben. Azonban a XXI. században démonizálni kezdtük a feszültséget és a stresszt. Ezért amikor feszültséget tapasztalunk magunkban, akkor általában az első, ami eszünkbe jut, hogy ez nem egy normális érzés. Vagy az, hogy ha ilyen feszültek vagyunk, akkor biztosan ki fog alakulni bennünk valamilyen stresszbetegség. Ilyenkor összeolvadunk a feszültség érzésével és emiatt sokkal feszültebben viselkedünk. Tehát elkezdünk úgy viszonyulni a stresszhez és a feszültséghez, hogy az rossz.
Ilyenkor ösztönösen megpróbáljuk csökkenteni magunkban a feszültséget, aminek a legkönnyebb eszköze, hogy ellenállunk a változásnak, azaz folytatjuk azt és ahogyan eddig is csináltuk a dolgainkat. A baj az, hogy bár ekkor valóban csökkenhet bennünk a feszültség, ennek nagy az ára. Mivel a környezet, amiben létezünk megváltozott, ezért amit eddig csináltunk, az már valószínűleg nem működik. Emiatt többször fogunk megélni kudarcot, ami újra feszültséget generál bennünk. Amikor pedig megpróbálunk új dolgokat csinálni, akkor megint csak feszültséget fogunk megélni. Kész is a változás 22-es csapdája, ahol bármit is teszünk, csak feszültséget és stresszt találunk.
A megoldás
Az első, hogy tudatosítanunk kell, a feszültség és a stressz önmagában nem rossz: az agyunk így tud nekünk üzenni, hogy figyeljünk, ez most egy új helyzet. A változáshoz való alkalmazkodáshoz tehát a legfontosabb tudatosítani, hogy nem az érzéseinket kell kontrollálni, hanem azt, hogy mit cselekszünk. Ez a reziliencia: amikor nem az éppen aktuális érzéseink döntik el, hogy mit csinálunk, hanem azt tesszük tudatosan, ami az adott helyzetben a személyesen választott értékeink megvalósításában segít.
Hogyan lehet fejleszteni a rezilienciát?
A reziliens magatartás, azaz a reziliencia mögött a pszichológiai rugalmasság készségei húzódnak meg. Ez egy olyan működés, amikor képesek vagyunk megfigyelni, hogy éppen mi zajlik bennünk, és képesek vagyunk ezekkel a tapasztalatokkal összhangban vagy éppen ezekkel ellentétesen a személyesen választott értékeink mellett dönteni és cselekedni. A pszichológiai rugalmasságot és így a rezilienciánkat, lelki állóképességünket rendszeres gyakorlással lehet a leghatékonyabban fejleszteni.
A mi 3 legjobb tippünk:
1. Jelenlét gyakorlatok
Érdemes minden nap legalább 3-5 percen keresztül valamilyen jelenlét gyakorlatot beiktatnod az életedbe. Ilyenkor állj meg, tedd félre amit épp csinálsz, és figyeld meg magad. Milyen érzések vannak benned, milyen a környezet, ami körülvesz. Koncentrálj egy érzésre, ami benned van, és csak figyeld meg. Nem kell semmilyen következtetésre jutnod, csak megfigyelőként nézned. A meditáció a jelenlét gyakorlásának egyik legjobb módja, érdemes elsajátítani a technikát és beépíteni a hétköznapokba.
2. Gyakorold, hogyan működsz a komfortzónádon kívül
Sokáig az volt az elfogadott nézet az agyunkkal kapcsolatban, hogy felnőttkorban már nem tud új agysejteket, neuronakat termelni, tehát csak a meglévőkből gazdálkodhatunk, azok pedig az egészségszokásinktól függően, gyorsabban vagy lassabban, de már csak pusztulnak.
Azonban az agyi képalkotó eljárások gyors fejlődésének köszönhetően kiderült, hogy az agyunkban minden nap termelődnek új idegsejtek. Ez a folyamat a neurogenesis: ez felelős agyunk alkalmazkodó képességért, a neuroplaszticitásért. Tehát agyunk folyamatosan megújul. Ez a napi praktikumra lefordítva azt jelenti, hogy minden nap tanítunk valamit ezeknek az új idegsejteknek. Nem mindegy, hogy melyik már meglévő ideghálózatba kapcsoljuk be őket. Ha automatikusan reaktívan működünk, összeolvadunk a belső tapasztalatainkkal és ezek határozzák meg azt, hogyan cselekszünk, akkor tulajdonképpen egyre jobbak leszünk benne, mivel az újonnan keletkező neuronokat abba a rendszerbe kacsoljuk be. Tehát, amikor tudatosan valami újdonságot csinálunk és az agyunk ezzel kapcsolatban nehéz érzések formájában figyelmeztet bennünket, akkor tudatosíthatjuk, hogy „oké érzem a feszültséget, de ezzel együtt tudom azt csinálni, amit szeretnék”.
3. Pihenj eleget!
A változás és az azzal járó feszültség nem rossz, mi több, teljesen normális, de ettől még fárasztó. Ha reziliensen akarunk működni, azaz jól akarunk dönteni a helyzetekben, akkor nagyon fontos, hogy adjunk elég időt az agyunk és a testünk számára regenerációra. Amikor fáradtak vagyunk, sokkal nyűgösebben viselkedünk. Kutatások bizonyítják, hogy ilyenkor például még az egészséges ételek melett is nehezebbren döntünk, azaz ilyenkor az evolúciós mintáink veszik át felettünk az uralmat. Tehát egy reziliens nap egy jó alvással keződik.
Mi az érték abban, hogy alkalmazkodsz a kihíváshoz?
Az egész reziliencia kérdésben talán a legfontosabb - de mégis legkevésbé hangsúlyozott - kérdés, hogy neked miért fontos az, hogy képes legyél alkalmazkodni az adott új helyzethez? Mi az a személyesen választott érték, amit ezzel tudsz megélni?
Fontos tudatosítani, hogy amikor valami számunkra fontos értékért teszünk, akkor annak az az ára, hogy nehéz érzéseket élünk át. A reziliencia ilyenkor azt jelenti, hogy hajlandóak vagyunk együtt lenni akár nehéz érzésekkel is, hogy szabadon tudjunk az értékeink mentén cselekedni. Ez pedig az élet minden területén összefügg a testi-lelki jólléttel, és az élettel való elégedettséggel.