Az inzulinrezisztencia olyan állapot, amely befolyásolja szervezetünket az inzulin hatékony felhasználásában, illetve számos más egészségügyi problémával is összefüggésbe hozható. Ebben a cikkben körbejárom a témát és sorra veszem azokat a táplálkozási és életmódbeli szokásokat, amelyek segíthetnek megelőzni, illetve kezelni a már kialakult diagnózist.
Az inzulinrezisztencia, vagyis az az állapot, amikor a sejtek már nem reagálnak megfelelően az inzulinra, hihetetlenül gyakori. Valójában az inzulinrezisztencia előfordulási gyakorisága világszerte 15,5-46,5% a felnőttek körében (1).
Nézzük egy kicsit az élettani hátteret - inzulin alapok
Az inzulin egy hormon, amelyet a hasnyálmirigy választ ki. Ez szabályozza a véráramban keringő tápanyagok mennyiségét. Bár az inzulin leginkább a vércukorszint szabályozásában vesz részt, a zsír- és fehérje anyagcserét is befolyásolja (2).
Amikor szénhidrátot tartalmazó ételt fogyasztunk, a véráramban lévő glükóz mennyisége megnő. Ekkor a hasnyálmirigy sejtjei érzékelik ezt a növekedést, és inzulint bocsátanak ki az érpályába. Az inzulin ezután körbejárja a véráramot, és gyakorlatilag, mint egy helyes kulcs a zárba illesztve, segít a glükóznak beáramolni a sejtekbe, ezáltal energiához juttatja azokat. Ez a folyamat segít szabályozni a vércukorszintet, és megelőzni a hyperglikémiát, amelynek kezeletlenül hagyva káros hatásai lehetnek (3).
A sejtek azonban bizonyos állapotokban - “zárkombinációkban” - nem reagálnak megfelelően az inzulinra, vagyis "éheznek". Ugyanis a sejt felszínén képződő inzulin-receptorokhoz az inzulin csak gyengén tud kapcsolódni. Ennek oka általában az, hogy maga a receptor jön létre "hibásan", ami miatt a sejtek rezisztensek lesznek az inzulin hatására. Ezt nevezzük inzulinrezisztenciának.
Amennyiben ez az állapot áll fenn, a hasnyálmirigy még több inzulint termel, hogy csökkentse a vércukorszintet. Ez magas inzulinszinthez vezet a vérben, amit hiperinsulinémiának nevezünk (4). Idővel a sejtek egyre ellenállóbbá válhatnak az inzulinnal szemben, ami mind az inzulin-, mind a vércukorszint emelkedését eredményezi. Végül a hasnyálmirigy kimerülhet, és ez az inzulintermelés csökkenéséhez vezethet. Ha a vércukorszint meghaladja az éhomi állapotban a 7 mmol/l -t , illetve étkezés után a 11 mmol/l-t küszöbértéket, akkor beszélünk 2-es típusú cukorbetegség diagnózisáról.
Milyen tünetekre érdemes odafigyelni?
Az inzulinrezisztencia tünetei változatosak lehetnek, legtöbb esetben nem együtt vannak jelen, és az is előfordul, hogy a probléma teljesen tünetmentes, csak a vércukorvizsgálat jelzi, de ha az alábbi tüneteket tapasztaljuk érdemes kivizsgálást kérni:
cukros ételek vagy nagy mennyiségű ételek elfogyasztása után idegesség, fáradékonyság, koncentrációs zavart tapasztalunk
gyakori éjszakai felébredés, rossz alvás, adott esetben izzadás
késői reggeli vagy étkezés kimaradás esetén ingerlékenyég, izzadás, remegés, feszült hangulat
rendszertelen menstruáció, vagy menstruáció elmaradása
fiatal korban is megjelenhet menstruációs problémák, túlsúlyra való hajlam és pattanásos bőr formájában
babavárás kapcsán teherbeesési nehézség, meddőség
sikertelen fogyókúrák
gyakori cukoréhség
mozgás közben vércukorszint leesés
ciszták a petefészekben (PCO)
Inzulinrezisztencia vs. inzulinérzékenység
Ha inzulinrezisztencia állapota áll fenn, akkor alacsony a sejtek inzulin iránti érzékenysége. Ezzel szemben, ha a sejtek szenzitíven reagálnak az inzulinra, akkor alacsony az inzulinrezisztencia kialakulásának kockázata (5). Míg az inzulinrezisztencia káros az egészségre, addig a sejtek fokozott inzulinérzékenysége előnyös állapot a szénhidrátanyagcsere szempontjából.
Mi okozza az inzulinrezisztenciát?
Az inzulinrezisztenciához számos tényező hozzájárulhat. Az egyik lehetséges ok a szabad zsírsavak megnövekedett szintje a vérben, ami miatt a sejtek nem reagálnak megfelelően az inzulinra (6). A megemelkedett szabad zsírsavak fő okai a túl sok kalória fogyasztása és a felesleges testzsír jelenléte. Valójában a túlevés, a súlygyarapodás és az elhízás mind erősen összefügg az inzulinrezisztenciával (7,8).
A viszcerális zsír, a kóros hasi zsír, amely a szervek körül felhalmozódik, szabad zsírsavat, valamint gyulladásos hormonokat juttat a vérbe, amelyek “eltömítik a zárat” így a jelátviteli folyamat károsodik, ami azt jelenti az inzulin nem tudja bejuttatni a glükózt a sejtekbe, tehát inzulinrezisztencia fokozódik (9).
Az inzulinrezisztencia egyéb lehetséges okai közé tartoznak:
Túlzott fruktóz fogyasztás: a magas fruktóz bevitel - a hozzáadott cukrokból, nem a gyümölcsökből származó - összefüggésbe hozható az inzulinrezisztenciával (10).
Krónikus gyulladás: a megnövekedett oxidatív stressz és gyulladás vezethet ehhez az állapothoz (11).
Inaktivitás: a fizikai aktivitás növeli az inzulinérzékenységet, míg az inaktivitás hozzájárulhat az inzulinrezisztenciához (12).
Mikrobiom egyensúlyának felborulása: bizonyított, hogy a bélrendszer kóros baktérium törzseinek elszaporodása gyulladást okozhat, ami súlyosbíthatja az IR-t és más anyagcsere problémákat (13).
Hogyan lehet megállapítani, hogy inzulinrezisztenciánk van-e?
Az egészségügyi szakemberek többféle módszerrel is megállapíthatják ezt:
A magas éhgyomri inzulinszint akkor kóros, ha 25 µU/ml feletti, míg a 120 perces érték 45 µU/ml felett jelez problémát.
Az orális glükóz-tolerancia teszt - normál értékek 0. perces, éhgyomri vércukor érték: kezdődjön 4-essel, 60 perces vércukor érték: maradjon 6-7 mmol/l alatt és a 120 perces vércukor érték: csökkenjen vissza a 0 perces értékre, de ne essen be az alá.
Inzulin - ha normális volt a vércukor görbe: 0 perces inzulin érték 10mU/L alatt, 60 perces inzulin érték- 50 mU/L alatt, 120 perces inzulin érték 25 mU/L alatt.
A két adat, vércukor- és inzulin szint képletbe helyezve megadja a HOMA – Indexet, ehhez mindenképpen az éhomi értékekre van szükség: éhomi vc X éhomi INS/22,5. Ezt az adatot akkor tekinthetjük kórosnak, ha az eredmény 4.4 feletti. Amennyiben az érték 2,5-4,0 közötti, akkor a 0 perces inzulin érték 2,5-szerese már az inzulinrezisztencia állapotát támogatja.(14)
Az inzulinrezisztencia kockázata nagymértékben megnő, ha túlsúly vagy elhízás, különösen, ha nagy mennyiségű hasi zsírral rendelkezik az illető (5).
Az acanthosis nigricans nevű bőrbetegség, amely sötét foltokat okoz a bőrén, szintén jelezheti az IR-t (15).
Az alacsony HDL (jó) koleszterinszint és a magas triglicerid szint a vérben két másik marker, amely erősen összefügg az IR-rel (16).
Kapcsolat más kórállapotokkal
Az inzulinrezisztencia két nagyon gyakori betegség egyik előállapota: a metabolikus szindróma és a 2-es típusú cukorbetegség, melyek összefüggést is mutatnak.
A metabolikus szindróma a 2-es típusú cukorbetegséggel, szívbetegségekkel összefüggésbe hozható kockázati tényezők csoportja. Tünetei közé tartozik a magas triglicerid szint, a magas vérnyomás, a hasi zsírfelesleg, a magas vércukorszint és az alacsony HDL (jó) koleszterinszint (17).
Fontos tehát, hogy az inzulinrezisztencia kialakulásának megállításával megelőzhető a metabolikus szindróma és a 2-es típusú cukorbetegség.
Másrészt szoros összefüggésben áll a szívbetegségekkel, amelyek világszerte a vezető halálozási okok közé tartoznak (18). Számos más betegség, köztük a nem alkoholos zsírmáj (NAFLD), a policisztás ovárium szindróma (PCOS), az Alzheimer-kór ezenkívül az inzulinrezisztencia összefüggésbe hozható a súlyos depressziós zavar kialakulásának fokozott kockázatával (19,20,21,22).
Az inzulinrezisztencia javításának lehetséges módjai
Ha odafigyelünk az életmódbeli tényezőkre gyakran lehetséges az inzulinrezisztencia teljes visszafordítása a következő életmódbeli változtatásokkal:
Testmozgás: a fizikai aktivitás lehet az inzulinérzékenység javításának egyik módja, hiszen sport hatása szinte azonnal jelentkezik, növekszik a sejtek inzulin érzékenysége (23).
A hasi zsírvesztés: kulcsfontosságú, hogy testmozgással és étkezéssel a fő szervek körül felhalmozódó zsír redukálódik (5).
Dohányzásról való leszokás: a dohányzást összefüggésbe hozták az inzulinrezisztencia kialakulásával, és a leszokás segíthet a megelőzésben. (24).
Az egyszerű, gyorsan felszívódó szénhidrátok, illetve hozzáadott cukrok bevitelének csökkentése, különös tekintettel pl. a cukrozott üdítőitalokra, gyümölcslevekre, kész sütikre- müzlikre, kekszekre, csomagolt desszertekre, finomított pékárukra, puffasztott termékekre, tejre, gyümölcsjoghurtra.
Tápanyagdús, minél több teljes értékű növény étrendbe iktatása: kövessünk olyan étrendet, amely főként teljes értékű, feldolgozatlan élelmiszerekből áll, túlnyomóan teljes értékű gabonára, zöldségekre, gyümölcsökre, hüvelyesekre, és diófélékre épít.(25)
Omega-3 zsírsavak fogyasztása: ezek a zsírok csökkenthetik az inzulinrezisztenciát és a vér triglicerid szintjét (26).
Étrendkiegészítők szedése: bár több kutatásra van szükség, egyes tanulmányok szerint a inozitol, a króm és barátcserje fogyasztása fokozhatja az inzulinérzékenységet és támogathatja a vércukorszint szabályozását. Illetve a D-vitamin és a magnézium-kiegészítők is hasznosak lehetnek (27,28).
Az alvás minőségének javítása segíthet (29).
A stresszkezelés különböző módjainak megtalálása és alkalmazása: kutatások szerint a krónikus stressz hozzájárulhat az inzulinrezisztencia kialakulásához, ezért a stresszcsökkentő technikák szintén hasznosak lehetnek (30).
Időszakos böjtölés: ennek az étkezési mintának a követése javíthatja az inzulinérzékenységet. Ha szeretné kipróbálni, mindenképpen kérdezze meg először orvosát, hogy megbizonyosodjon arról, hogy ez biztonságos megoldás-e az Ön számára (31).
Összességében elmondható az olyan életmód-stratégiák, mint a testmozgás, az egészségtudatos táplálkozás és a stressz kezelése segíthetnek az inzulinrezisztencia csökkentésében vagy akár visszafordításában.
Szerző: Szijártó Szandra dietetikus
Felhasznált irodalom: