Szerintem igen. Én így találtam rá az enyémre.
Nincs most időd elolvasni? Hallgasd meg a cikket itt:
Ma már nagyjából öt éve annak, hogy egy reggel sírva ébredtem, azzal a gondolattal, hogy kész, vége, feladom. Egyszerűen képtelen vagyok ma dolgozni menni.
Ekkor már több mint két éve Prágában éltünk. Első kislányom három éves lehetett, a férjem éppen, ahogy azt a munkája gyakran megkívánta, külföldön volt. Regionális marketingigazgatóként dolgoztam méghozzá sokat és keményen, reggeltől estig és sokszor a lányom altatása után még egy pár órán keresztül éjjel is. Mindeközben férjemmel együtt belevágtunk egy két éven át tartó vezetői MBA képzésbe a Közép Európai Egyetemen, ami miatt kéthetente Budapestre kellett utaznunk, hogy az egész hétvégénket előadásokon töltsük. Két ilyen hétvége között pedig szinte minden éjszakára jutott olvasni- és tanulnivaló. Eddigre már egy éve így éltünk, és azt hiszem, elfáradtam. Reménytelennek éreztem a helyzetet, beszűkült a gondolkodásom, egyszerűen nem láttam kiutat.
Évekbe telt, de ma már - ha lehet ilyet mondani - boldognak és kiegyensúlyozottnak érzem magam. Anyaként, feleségként és nőként is úgy érzem, hogy jól vagyok, miközben rengeteg energiám marad a személyes szenvedélyeimre: a munkára és a tanulásra. Elhagytam 15 felesleges kilót, elengedtem a tökéletességre törekvést, találtam magamban szinte kimeríthetetlen mennyiségű energiát és motivációt, megtanultam pihenni... és bármilyen meglepően hangzik: az egész a tudatos táplálkozással kezdődött.
Egyik meetupunkon részletesen is elmeséltem ezt a történetet, és szívesen megosztom Veled is, abban reménykedve, hogy megtalálod benne, amit éppen keresel - egy kis inspirációt, megerősítést vagy egyszerű szórakozást.
#longevityproject #langerjelena #egyensúly #életmód #wholefoodplantbased #wfpb #teljesértékűnövényiétrend #egészség #történetek
留言