Az előző cikkem a Kék Zónákban élő közösségek közös szokásrendszerét vizsgálta a táplálkozás szemszögéből a hosszú élet tükrében. Ezúttal a környezet és lehetőségek szerepét szeretném bemutatni.
A kék zónák lakói többnyire mind olyan hagyományos környezetben élnek, amelyek távol állnak a tipikus nyugati létformától. Könnyen lehet, hogy hosszú életük titkait lehetetlennek vagy kivitelezhetetlennek tartanánk, ha pontosan le akarnánk másolni őket.
Dan Buettner (a Kék Zónák írója) filozófiája szerint két probléma van az egészséges szokásokra való túlzott összpontosítással. Az egyik, hogy ha a szokásokról gondolkozunk, az az általános nézőpont, hogy a helyes szokások kialakítása - és kisebb mértékben fenntartása - leginkább akaraterő kérdése. Ha változtatásra szánjuk el magunkat, a belső szuperhősünkhöz fordulunk segítségért, függetlenül attól, hogy valóban szükségünk lesz-e rá. A második pedig, ha szűken a szokásokra összpontosítunk, szem elől tévesztjük a minden szokást körülvevő kontextust, ami nem más, mint a környezet.
Az egészséges szokások nem tudnak gyökeret ereszteni és virágozni egészségtelen környezetben, ugyanúgy, ahogy a növények sem tudnak gyökeret ereszteni és virágozni terméketlen talajban.
Hosszútávon nem az akaraterőnk irányítja a döntéseinket, hanem a lehetőségeink. A trükk az, hogy felismerjük, hogy:
vagy befolyásolhatjuk a környezetünket és az általa kínált lehetőségeket (például vidékre költözünk, ahol többet biciklizünk, mert ritkább a tömegközlekedés)
vagy gyakran hatékonyabb a lehetőségeinket kontrollálni, mint a döntéseinket önkontrollal (például nem veszünk édességet a boltban, így nem tudjuk megenni azt otthon, amikor ránk tör az édesség utáni vágy)
A kék zónákban élő emberek a legjobb értelemben nagyon átlagosak. Nem rendelkeznek emberfeletti akaraterővel. Valójában a körülöttük lévő körülmények, - a környezetük és a lehetőségeik - azok, amik kivételesek. Bár mi itthon nem tudjuk teljesen lemásolni a kék zónákat, mégis sokféleképpen az ő bölcsességükhöz igazíthatjuk a környezetünket.
Néhány apróság, amit kipróbálhatunk, és mind a saját magunk számára létrehozott étkezési és mozgási környezettel kapcsolatosak:
A bevásárlás során ne engedjünk az impulzus vásárlásnak. Azokat az élelmiszereket, nyersanyagokat tegyük a kosarunkba, amik támogatják az egészségünket. Hiszen nagy valószínűséggel a már megvásárolt és hazavitt nassolnivalók otthon elfogyasztásra kerülnek. Ezt a tudatosságot sokkal könnyebb akkor megvalósítani, ha evés után megyünk bevásárolni, tehát egyáltalán nem éhesen!
Rakjuk a konyhaszekrény, hűtő, polcok elérhető szintjére, vagy szemmagasságra azokat az élelmiszereket amikből szeretnénk napi szinten fogyasztani (pl. olajos magvak, teljes értékű gabonák, őrölt lenmag, száraz hüvelyesek, zöldségek), a konyhapulton pedig legyen mindig megmosott, könnyen elérhető és azonnal fogyasztható gyümölcs.
Használjunk kisebb tányérokat. Az egyre nagyobb tányérok használata kapcsán, az üres hely a tányéron becsaphatja az elmét, hogy azt higgye, nem eszünk eleget. Egyszerűen kicsinyítsük le a tányért, és szabaduljunk meg az üres helytől. Meglepő, hogy ez milyen pszichológiai különbséget jelent!
A munkahelyen is legyen elérhető egészséges alternatíva ha megéhezünk (pl. magmix, gyümölcs, zöldség hasábok, humusz).
Ha tömegközlekedéssel utazunk, szálljunk le a villamosról buszról 1-2-3 megállóval korábban és tegyük meg a hátralévő utat gyalog .
A lift/mozgólépcső helyett használjuk a lépcsőt, növelve ezzel is az életünkbe észrevétlenül beépülő mozgás mennyiségét.
Kísérlet a környezet megváltoztatására
A dokumentumsorozat utolsó epizódban láthatjuk, ahogy Dan Buettner elindul, hogy bebizonyítsa a hosszú életről szóló elméletét, és megpróbál létrehozni egy vadonatúj Kék Zónát, az elveket a saját államába, Minnesotába elhozva. Ott Albert Lea városa (18.000 lakosú) belevágott egy ambiciózus „egészséges város átalakításába”, amelynek célja, hogy a városlakóknak két évvel hosszabb élettartamot biztosítson. A több száz kisebb-nagyobb beavatkozás célja az volt, hogy megváltoztassa a lakosok viselkedését azáltal, hogy több lehetőséget biztosít a jobb táplálkozásra, a több mozgásra, a mélyebb minőségibb kapcsolatokra és az önkéntességen keresztül az életcél keresésére.
A beavatkozások közül a mozgás növeléséhez a járdák és új úthálózatának kiépítése volt, amely szinte minden városrészben lehetővé tette az emberek számára, hogy a belvárosba gyalogosan jussanak el. Az Albert Lea-i „egészségmegőrzés” kísérlet hatalmas siker volt, több mint 50%-kal túlteljesítette a célját, azaz a várható élettartam két évvel való meghosszabbítását. Buettner ezután a Kék Zónák programot további tucatnyi amerikai városba viszi el, és Szingapúrba utazik (amit „Kék Zóna 2.0”-nak nevez), hogy megtudja, hogyan válhat egy ország egésze egészségesebbé. Végül arra a következtetésre jut, hogy a városoknak elképesztő hatalmuk van. Ha világos céljaik vannak, néhány év alatt teljes átalakulásra képesek, ha a hangsúlyt nem arra helyezik, hogy 330 millió ember gondolkodását próbálják megváltoztatni, hanem arra, hogy a környezetüket váljon olyanná, ahol az egészségesebb döntés a könnyebb döntés!
A végső következtetés sokkal mélyebb üzenetet hordoz, mint az, hogy milyen konkrét élelmiszereket célszerű enni, vagy milyen hozzáállást kell támogatni. A tanulság az, hogy ez a gondolat - ha megváltoztatjuk a környezetet, megváltozik a viselkedés - kulcsfontosságú felismerés mindazok számára, akik azt szeretnék, hogy az életmódjukkal támogassák egy hosszú, egészséges élet esélyét.
Szerző: Szijártó Szandra dietetikus, táplálkozástudományi szakember
Felhasznált irodalom:
Strong Towns To Change the Behavior, Change the Environment: Lessons From the Blue Zones URL link:https://www.resilience.org/stories/2024-03-05/to-change-the-behavior-change-the-environment-lessons-from-the-blue-zones/ (2024.maj.20)
Dan Buettner, BlueZones, Life radius URL link:https://www.bluezones.com/live-longer-better/life-radius/ (2024.maj.20)
Comments