Pszichológus-kutatók, szociológusok, de még az orvostudomány akadémikusai is rendre vizsgálják, hogy a vallás vajon hatást gyakorol-e az egészségre. Tengernyi szakirodalom született a témában, mindazonáltal ritkák az egyértelmű megállapítások. Egyes tudósok rávilágítottak a vallás és mentális egészség pozitív összefüggésére, míg mások egyáltalán nem, vagy épphogy negatív összefüggést találtak. Cikkünkben annak jártunk utána, mit tudunk eddig a hit és vallás szerepéről a lelki egészségben.
Mi a vallás pszichológiai hozadéka?
A vallásosság egészségmegőrző hatását legfőképpen a mindennapi életvitelre vonatkozó döntéseken keresztül fejti ki. Ilyen döntések magában foglalják például a dohányzás, vagy kábítószerek tudatos mellőzését, a házasságon kívüli párkapcsolat kerülését és a munka-család egyensúly meghatározását. Ilyen módon a vallásos felnőttek körében csökkenhet a negatív életesemények és a stressz-keltő körülmények előfordulása. A vallásos értékrend segít az olyan döntések meghozatalában, amelyekkel kiküszöbölhetőek szükségszerűtlen stressz-keltő helyzetek, ezáltal növekszik a mentális jól-lét és az érzelmi stabilitás is.
Ugyanakkor megemlítendő, hogy a túl merev vagy szélsőséges vallási nézetek negatív hatással lehetnek a lelki egészségre, például azáltal, hogy valaki túlzó kényszerességgel gyakorolja a vallását és ezzel elhanyagolja munkahelyi vagy magánéleti kötelezettségeit.
A vallás talán legjelentősebb pszichológiai hozadéka, hogy egy koherens és pozitív világképet ad. Ez a világkép egyfajta értelmezési keretként is funkcionál, amely hozzájárul az események egészségesebb és az énre nézve kevésbé fenyegető kiértékeléséhez.
Vallás és önértékelés
A vallásos értelmezés szempontjából sarkalatos jelentőségű az önértékelés szerepe. A vallás ugyanis egy olyan önértékelési alapot kínál, amely független az egyéni teljesítménytől, képességektől, külső megjelenéstől, másokkal való kapcsolatokról, valamint anyagi helyzettől is. Így az ezekkel kapcsolatos veszteségek, fenyegető körülmények kevésbé hangsúlyosak az egyén szubjektív jól-létére és önbecslésére nézve. A vallás indentitásformáló erővel is bír, egyszerre helyezi az identitás alapjait az egyénbe és a közösségbe. Korántsem mindegy azonban, hogy az egyén hite mennyire érett, továbbá, hogy külső nyomásra gyakorolja-e a vallást, vagy belülről fakadóan.
Vallás és kontroll
A 2020-as években, egy világjárvány után és a közelünkben tomboló háború idején, megkerülhetetlenül fontos tényező a személyes kontroll érzése. Az embereknek nagy a helyzet feletti uralom iránti igényük, hiszen a bizonytalanság egy rendkívül szorongató érzés. A kultúránkra jellemző hagyományok szerint Isten mindentudó, gondoskodó, szerető és mindenhol jelen van. Továbbá reagál az imára és minden ami történik, az az ő akarata szerint van. Így a hívő ember úgy érzi, hogy az imádságon keresztül kontrollt gyakorol saját helyzetére.
Az imádkozás tehát egy fontos megküzdési stratégia és erőforrás is egyben a vallásos ember számára. Mindazonáltal széles változatosság mutatkozik a hívők körében abban, hogy mennyire érzik magukat szabadnak vagy kiszolgáltatottnak. Hogy csupán a két végletet említsük, van, aki szerint „Isten cselekszik, s ember viseli.” A vallásos ítéletalkotás egy érettebb fokán „Isten nem közvetlenül avatkozik bele a világ dolgaiba, hanem megteremti a lehetőséget az emberi cselekvés számára. Minden szabad döntésnek és cselekedetnek alapja; nem csupán szabadság valamitől, hanem szabadság valamire is.” Tehát a vallásosság hozzájárulhat a helyzet feletti személyes kontrollérzet növeléséhez, s ezzel a szorongás csökkenéséhez.
Vallás és szenvedés
A vallásos értékrend továbbá a szenvedés iránti attitűdöt is egy egészségesebb, fejlődésközpontú irányba terelheti. Több vallásos tanítás alapja ugyanis, hogy a szenvedés szükségszerű a fejlődés szempontjából, értelme és célja lehet. Mindezek segítenek megküzdeni az élettel járó nehézségekkel és hányattatásokkal szemben. Ugyanakkor itt is fontos megemlíteni, hogy bizonyos esetekben negatív módon jelenik meg a vallásos értékrend a gyötrelmekkel való megküzdésben. A már fentebb említett merev gondolkodás, a túlzott függőség a szabályoktól, a végletekig menő bűntudat és bűnhődés iránti vágy destruktívan hatnak a személyiség fejlődésére.
Vallás és társas kapcsolatok
A vallásgyakorlás további egészségmegőrző faktora a társas támogatottság. A különféle hitközösségek aktív tagjai nagyobb eséllyel építenek ki támogató társas kapcsolati hálót. Itt olyan kapcsolatok születhetnek, melyek alapja a közös értékrend és közös világnézet. A társas támogatottságnak, mélyreható emberi kapcsolatoknak pedig vitathatatlan jelentőségük van az egészséges, hosszú élet kialakításában. Azonban ahogyan eddig, itt sem maradhat szó nélkül a negatív aspektus sem. Főleg új vallási mozgalmak esetében kimutattak úgynevezett vallási veszélyeket. Ilyen vallási veszélyek lehetnek például, hogy a tagok idővel feladják autonómiájukat a közösség számára. Némely vallási csoportoknál a spirituális élmény elérésének útja a közös droghasználat, de nem ritkák a csoporton belüli szexuális erőszakok sem.
Összefoglalás
A vallásgyakorlási mozzanatok tehát minden kétséget kizáróan hatnak a mentális egészségre.
Az ima és a meditáció csökkentik a szimpatikus idegrendszer aktivitását, mérséklik a vérnyomást és az izomfeszültséget is. Emellett fokozzák a helyzet feletti kontroll érzését, segítve a szorongással szembeni megküzdést. A vallásos értékrend a mindennapi döntéseinken keresztül is kifejti egészségmegőrző hatását, például szükségtelen stresszoroknak való kitettség elkerülése végett. Ezekkel együtt lényeges kiemelni, hogy nem minden esetben segíti a vallásosság a lelki egészséget; néha ellenkezően hat rá. Hogy mikor van pozitív és mikor negatív hatással a vallásgyakorlás a lelki egészségre, függ a motiváció típusától, az adott hitközösség jellemzőitől, valamint az egyén hitének érettségétől is.
Szerző: Magyary Ágnes, mesterszakos pszichológushallgató
Forrás:
Dezutter, J., Soenens, B., & Hutsebaut, D. (2006). Religiosity and mental health: A further exploration of the relative importance of religious behaviors vs. religious attitudes. Personality and Individual Differences, 40(4), 807–818. doi:10.1016/j.paid.2005.08.014
G. Koenig, H., & Larson, D. B. (2001). Religion and mental health: evidence for an association. International Review of Psychiatry, 13(2), 67–78. doi:10.1080/09540260124661
Kézdy A. (2010). Fejlődési krízisek késő serdülő- és fiatal felnőttkorban A vallásosság jellegzetességei és összefüggései a lelki egészséggel középiskolás és egyetemista mintában. Doktori értekezés. Semmelweis Egyetem Mentális Egészségtudományok Doktori Iskola.
Kézdy A. A hit szakaszai Fowler szerint. In: Horváth-Szabó K, Kézdy A, S. Petik K. Család és fejlődés. Főiskolai jegyzet. Sapientia, Budapest, 2007: 19-36.
Oser FK, Gmünder P. Religious Judgement. A Developmental Approach. Religious Education Press, Birmingham, Alabama, 1991