A kiégési szindróma fogalmát Herbert J. Freudenberger pszichoanalitikus alkotta meg 1974-ben, és 45 évvel később, 2019-ben az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a kiégést „legitimálta”, és „kóddal ellátott” szindrómának minősítette.
A kiégési szindróma (burnout szindróma) azt a tünetegyüttest jelöli, amely hosszú távú fokozott érzelmi megterhelés és kedvezőtlen stresszhatások következtében jön létre, és fizikai-érzelmi-mentális kimerüléssel jár. A burnout szindróma főbb tünetei: fáradtság és fizikai kimerülés, negatív érzések a munkával kapcsolatosan, illetve mentális eltávolodás attól, lecsökkent hatékonyság és munkakedv.
Kiégés az orvostársadalomban
Az orvosok és az egészségügyi dolgozók kiégésével foglalkozó cikkek, tanulmányok és sok egyéb bejegyzés népszerűsége hatalmas változásokon ment keresztül az elmúlt évtizedekben. A korábban szinte tabutémaként kezelt jelenség ma már korunk egészségügyének egyik legjelentősebb problémája lett.
Nem sokkal ezelőtt számos érintett nem is igazán mert beszélni róla, hiszen félt attól, hogy a kollégái túl gyengének tartják majd a szakmához, illetve sokak úgy végezték (és néhányan végzik a mai napig) a munkájukat, hogy habár a kiégés szinte összes „tünetét” produkálták, nem tudtak erről a jelenségről. Azonban, ahogy a fizikai egészség mellett a mentális jóllét is egyre nagyobb hangsúlyt kapott a közbeszédben, a résztvevők is egyre könnyebben beszéltek tapasztalataikról, érzéseikről. Így ma már a kiégés, annak megelőzése, illetve a kezelését segítő megoldások nagyságrendekkel nagyobb figyelmet kapnak.
Kiégés a járvány idején
A Covid-19 járvány még inkább fókuszba helyezte a jelenséget, hiszen a békeidőkben is túlhajszolt orvosoknak hirtelen rengeteg új, koronavírusos beteget kellett ellátniuk, ami érthető módon még több munkát és erőfeszítést követelt tőlük. Továbbá ennek az eddig ismeretlen vírusfajtának és a betegekkel való érintkezésnek köszönhetően rengeteg egészségügyi dolgozó joggal félthette saját, illetve családtagjai egészségét. Az orvosokra és az ápolókra irányuló fokozott figyelem tehát újra központi szerepbe helyezte a „burnout” jelenségét, aminek eredményeként egyre többen foglalkoznak a problémával és próbálnak megoldást találni rá.
Az Egyesült Államokban és számos európai országban egyaránt ezek a megoldások legtöbbször az egészségügyi dolgozóknak biztosított ingyenes jóga órák, wellness programok, vagy egyéb különböző rekreációs tevékenységek formájában jelennek meg. Ezek a kísérletek azonban csak az egyén szintjén lehetnek képesek valamennyire orvosolni a nehézségeket, viszont a probléma gyökere magában a rosszul működtetett egészségügyi rendszerben van.
A kiégésből származó gazdasági károk
Korábban az orvosok kiégését etikai, illetve pszichológiai szempontokból már vizsgálták, azonban a jelenségnek rendkívül komoly hatása van az adott klinika vagy egy állami kórház költségvetésére és így az államháztartásra is. Ennek mértékét nagyon nehéz pontosan megbecsülni, hiszen számos közvetlen, jól mérhető kiadás mellett a burnout-nak van rengeteg közvetett következménye, illetve olyan hatása is, amelyek nem mérhetőek, viszont bizonyítottan súlyos károkat okoznak a költségvetésben.
Például egy kiégett egészségügyi dolgozó, aki felmond, vagy korábban megy nyugdíjba közvetlen kiadásokkal terheli a munkáltatóját, aminek ezek után toboroznia kell egy új szakembert, valamint ha ez megtörtént akkor be is kell tanítani a munkakörre specifikus eljárásokra, amelyek szintén plusz erőforrással és költséggel járnak.
„Ha le tudnánk csökkenteni a fluktuációt (munkaerő cserélődése), az egy hatalmas költségcsökkentési faktort jelentene az egészségügyi intézmények számára”- Mondta Terrance McWilliams M.D., a HSG (Health Systems Global) nemzetközi egészségügyi tanácsadó cég igazgatója és klinikai főtanácsadója. Egyes becslések szerint, ha kiégés miatt egyetlen egy orvos elhagy egy egészségügyi intézményt, akkor a szakember hiányából fakadó költségek, valamint egy új orvos toborzása akár elérheti az egymillió dollárt is. „Ha van egy orvosunk, aki a kiégés miatt kiesik a munkából akkor muszáj valahogy megoldanunk a pótlását és egy új kolléga beépítése esetén a kezdetben ez mindenképpen a teljesítmény és a hatékonyság romlásával fog járni.”
Nem szabad azonban elfelejteni a kiégés betegekre gyakorolt hatását sem. Egy kiégett orvos sokkal nagyobb valószínűséggel követ el hibákat a munkája során. Ez pedig rosszabb esetben akár emberek életébe kerülhet, jobb esetben „csak” plusz vizsgálatok, megnövekedett várakozási idő és az elégedetlen betegek növekvő száma lesz a következmény. Ezen tényezőkhöz habár nem lehet pontos számadatokat rendelni, hogy külön-külön mekkora kárt okoznak egy egészségügyi intézmény költségvetésében, de biztosak lehetünk benne, hogy az összeg jelentős.
McWilliams rámutatott egy további problémára, amit a kiégés okoz. Az elégedetlen és rossz kedvű orvosok interakciója a betegekkel, illetve az egészségügyi személyzet többi tagjával szintén költséggel jár az egészségügynek. „Sokszor ez vezet a munkahelyen lévő rossz közhangulathoz és ahhoz, hogy emiatt egyre többen hagyják el a pályát. A jelenség pénzügyi hatása tehát hatalmas.”
Az előrejelzések szerint a következő évtizedekben sem fog megoldódni az egészségügyben jelen lévő hatalmas orvoshiány, sőt az egészségügyi intézmények kénytelenek lesznek szembenézni azzal, hogy egyre kevesebb lesz a jelentkező, így a jövőben még nagyobb lesz a „verseny” a képzett munkaerőért. Így viszont nekik sokkal többet kell majd dolgozniuk, hogy kompenzálni tudják a rendszer létszámhiány okozta hátrányát.
Források:
Burnout Semmelweis Egyetem, ÁOK Munka- és Környezet-egészségtani Tanszék Tanulmánya: https://web.archive.org/web/20060927153900/http://www.mkk.org.hu/feu0502c1.htm
https://news.harvard.edu/gazette/story/2019/07/doctor-burnout-costs-health-care-system-4-6-billion-a-year-harvard-study-says/